Lengyel tánccsoport a Gesztenyeszüreten

Augusztusi lengyelországi látogatásunkat viszonozva október 14-étől 16-áig vendégünk volt a lengyelországi Blonie tánccsoportja.

Pénteken a szállás elfoglalása és az ebéd után Pécsváraddal ismerkedtek vendégeink.

A vacsora utáni gesztenyesütést követően a tábortűz mellett örülve a viszontlátásnak lengyel és magyar népdalokra tanítgattuk egymásnak a táncainkat.

Szombaton délelőtt Pécs történelmi belvárosával ismertettük meg vendégeinket. A délután már a gesztenyeszüreti programokhoz igazodva fellépésekkel tarkítva zajlott. Mi a két német műsorunk után a sárközi táncainkkal zártunk a napot, míg a lengyel csoport szintén több tájegységük táncával és viseletével mutatkozott be.

Vasárnap már kora délelőttől kezdődtek a programok. Forgószínpadszerűen felváltva táncoltunk a többi tánccsoporttal hol a nagyszínpadon, hol a művelődési ház előtti téren. Vendégeink ezen a napon újabb gyönyörű viseletekkel és műsorokkal léptek fel. Délután a szatmári és a mezőföldi táncaink után meglepetésként a lengyelekkel egy nagy közös tánccal folytattuk a műsort, melyben örömmel és lelkesedéssel vett részt mindenki. A jó időnek köszönhetően több év kihagyás után újra nagy sárközi össztánc zárta a művelődési ház előtt a programot. A szép számú néző előtt együtt táncoltunk a hosszúhetényi, a kalocsai, a pörbölyi és a zengővárkonyi táncosokkal. A sok fellépés miatt szinte elröpült a nap. Amíg lengyel vendégeink a gálán még egyszer bemutatták színpompás viseletüket és remek tánctudásukat, mi már a búcsúvacsorát készítettük elő. Az ajándékátadás felejthetetlen pillanata volt, amikor meglepetésként elkezdtük énekelni a „Gyöngyhajú lány”-t, majd a refrénbe bekapcsolódva együtt szólt lengyelül és magyarul az Omega híres dala. Vacsora után az addig halkan szóló zenére, újra kedvet kapva, táncba kezdtünk, és még egyszer „átismételtük” az összes táncunkat, együtt jártuk a karikázótól a legényesen, csárdásokon át az ugrósig. Este 10 órakor intettünk búcsút vendégeinknek azzal, hogy a nyári és a mostani látogatás után e két csoport visszavárja egymást. Ezen a hétvégén mi is éreztük: „Lengyel - magyar két jó barát…” — együtt jártuk egymás táncát.

Köszönet Dretzky Kati néninek a folyamatos tolmácsolásért és a csoport kíséréséért, a Kodolányi János Ált. Iskolának a Dombay-tavi tábor rendelkezésünkre bocsátásáért, Benkő László és bandájának a vasárnap délutáni muzsikálásért, a Zeneiskola, a szülők és mindenki más anyagi és egyéb önzetlen segítségéért, mely nélkül ez a három nap nem valósulhatott volna meg.

A Pécsváradi Zengő Tánccsoport tagjai